A "Kivándorlók" blog mai gyöngyszemére reagálva:
http://kivandorlok.blog.hu/2011/03/24/eloszor_is_megeri
1. Magyarnak lenni választás kérdése
2. Az, hogy külföldön élsz, nem zárja ki, hogy magyar maradj.
1. Magyarnak lenni választás kérdése
- Alapvető probléma, hogy sokaknak az, hogy magyarnak lenni, végletesen összekötődik a Magyar Állammal.
- A Magyar Állam, pedig végletesen összekötődik a politikával.
- A politika, pedig végletesen összekötődik a politikai elittel.
Összekötődés helyett írhattam volna összekeveredést is. A logikai sor követése lényeges.
Ha tudatosan éled meg az egyéniséged egy meghatározó részét, tudatosan élheted az életed.
Ha ezzel szemben ösztönösen, tudattalanul, ne adj isten koloncként éled meg, akkor legbelül magadat gyűlölöd... és, hogy ez mit jelent a gyakorlatban:
a) ha a magyar= a Magyar Állammal, akkor magyarnak lenni adottság és nem választás, végső soron szükségszerűség, kényszer
b) a kényszertől szabadulni akar az ember, és semmit sem érez magáénak, ami az Állam felől jön (KIVÉVE: a koncként odahajított segélyt, és állami szolgáltatást) - ráadásul miért is szükségszerű, hogy jöjjön valami az államtól? persze az állam akkora, amekkorára növesztik (erről majd máskor)
c) ha nem érzi magáénak, nem vesz részt annak ügyeiben sem, így feje fölött azok döntenek, akikben erősebb az önérdek, akik fantáziát (pénzt) látnak más passzivitásában és kihasználhatóságában (az, hogy a fejekben elkülönül a közérdek és a magánérdek ahhoz vezet, hogy a közhatalmi pozíciókba kerülők magánérdeke lesz a kommunikált közérdek)
d) ha ez utóbbi embertípus egyedei összetalálkoznak, párt jön létre
e) a párt tagjai az imént említettek, akik a fent említett okból alapítanak pártot
f) a politikát a pártok csinálják (mert más nem csinálja helyettük)
e) a politika így nyűg az emberek nyakán
g) a tudatokban egy idő után ez a nyűg, aminek oka a politika, aminek végső oka a passzivitás, a magyarság meg nem élése, így torzul azzá, hogy
a politika = a magyarsággal
Az iménti gondolatmenet társadalmi szintű megnyilvánulása a mai Magyarország,
- ahol magyarnak lenni politika,
- ahol minden magyar szolga
- ahol a szolga utálattal néz a másik szolgára, mert az magyar és végső soron utálja magát is, mert ő is az
Az igen velős mondás miszerint: "Dögöljön meg a szomszéd tehene is" szerintem ezen okokra vezethető vissza. A másik ember utálata, a nyomott, szürke közhangulat, a passzivitás, és a külföld "bezzegezése" a legmélyebb önutálat jele valójában, amelynek gyökere viszont a tudattalanság, magyarságunk meg nem élése.
A fent vázoltak alapján a 2. pont lehetetlen állítás.
A fent vázoltak alapján...
(A 2. pontról később)
