HTML

2Lkedj!

Napi kételkedés néhány sorban. A blogíró nem öngyilkos típus. Kedveli az élet szépségeit. A demagógia, azaz magyarul parasztvakítás nem tartozik az élet szépségei közé. Nincsen általában vett szép vagy csúnya. A szépség egyedi, és a romlottság is, bár ez utóbbi kétség kívül ragadós.

Friss topikok

Linkblog

HOBO életművét Kossuth-díjjal államosították

2011.03.14. 23:26 2Lkedő

Az idők változnak. Forradalmak jönnek-mennek. "Mindig minden a régi" - panaszkodnak a csalódott újítók és a megfásult próféták.

Az állam márpedig megújul, képes újjászületni. Az örök apparátus,- amelyben a közpénznél csak a felelősség oszlékonyabb - ex gratia olykor szívélyesen, megfelelő ceremóniával rehabilitálja a kivégzetteket, és magához emeli a kiöregedett forradalmárokat.

Földes László alias HOBO dicsőséges mennybe menetelének lehettünk tanúi a napokban. A nemzet 'Hall of Fame-je' újabb hőssel bővült.

Bár bizonyára nagy hatással volt rá az "angolszász demokráciák" táptalajából kinőtt zenei popkultúra és hippi-irodalom, ennek ellenére saját hangját - a kelet józanító hatására - megtalálta. Dalszövegeiből, előadásmódjából közép-európai életérzés árad, még akkor is, ha éppen egy Doors fordítást ad elő.

Mindezek ellenére Földes Úr, Önt palira vették, méghozzá Schmitt Palira.

De miért is?

Kitüntették, megjutalmazták, díjazták erőfeszítéseit. Vagy más szemszögből nézve: kiemelték, kiválasztották, Ön mellett tetszelegtek, megsimogatták a nagy buksi fejét: -okoos!..-

Életművére hosszú évekre rákerült az állam bejegyzett haszonélvezeti joga. Persze, ahogy majd telik az idő és a politikai kurzusok jönnek-mennek, a ma még élesen kirajzolódó választóvonalak elhalványodnak, majd jótékonyan simulnak bele a felejtésbe. Abban a távoli jövőben, majd a tisztánlátás és a közvetlen érdekektől független szemlélet méri meg ki-ki mennyit ért.

Az állam, mint szervezet, de legfőképpen az arra ráterpeszkedő politikai elit, céljaihoz mérten maga köré gyűjti honpolgáraink érdemesebbjeit, hiszen hogy is lehetne kampányolni pl. egy "jól megalkotott" költségvetéstervezettel, egy "lényegi vitákat" is megvalósító országgyűlési ülésnappal, vagy egy "kitűnően" működő minisztériumi apparátussal; ellenben a kiváló színészekkel, előadóművészekkel, tudósokkal, írókkal vagy más téren megbecsült honfitársainkkal.

Ön, HOBO úr (más kitüntetettekkel együtt) mostantól embléma, oly formán, mint a régi királyok és nemesek címerpajzsán az újonnan hódított tartomány címere; vagy még inkább márkajel: egyszerű, további magyarázatot nem igénylő üzenet sok-sok választópolgárnak címezve.

Az Ön munkássága egy életérzés, egy gondolkodás, egy korszak embertípusának és légkörének szimbóluma.

Ezt legalizálni lehet, de államosítani, vagy egy politikai kurzusnak odadobni soha.

Sajnálatos, mivel egy ilyen díjat, ha nem is mindenkinek, de legalább Önnek vissza kellett volna utasítania. Na nem érdemtelensége miatt. Önnek, mint elvileg független, hiteles zenésznek, költőnek nem szabadott volna alárendelnie magát semilyen politikának, ha magának saját "politikája", véleménye van. A művész csupán magának és a közönségnek tartozik felelősséggel, és kizárólag ezeknek lehet csak "alárendelve". Egy szép, ideális világban...

 

 

 

3 komment

Címkék: politika orbán fidesz kormány orbán viktor hobo állam kitüntetés március 15. hatalom 2011 ünnepség kossuth díj földes lászló

A bejegyzés trackback címe:

https://ketelkedj.blog.hu/api/trackback/id/tr682740114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

franvill 2011.03.15. 18:53:28

Hobo Kossuth-díjáról

úgy gondolom, hogy már 10-15 évvel ezelőtt is esedékes lett volna. Más szóval Földes László már 10-15 évvel ezelőtt is adott annyit ennek az országnak, hogy járt volna érte neki egy Kossuth-díj. Tulajdonképpen örülnöm kellene, hogy végre megkapta. Jobb későn, mint soha.
Mégis nehezemre esik örülni. Sok szerepben láttam már Hobót, néha esetlen volt, de soha nem idétlen, és többnyire hiteles. Most Faustot játszott. Szívesen a fejébe láttam volna közben.
Vajon milyen érzés lehetett átvenni a díjat Caligula lovától, és aztán kezet fogni vele? És milyen érzés lehetett utána kezet fogni a fülkeforradalomról papoló Cipollával, vagyis Az Emberrel, Aki Soha Nem Hazudott?
Szegény Hobó. Tudom, kezet fogott ő Rákosival is, de hát arról nem tehetett, egyrészt gyerek volt, másrészt próbált volna nem kezet fogni. De most megtehette volna, hogy... Mit is?
Hát ez az. Nehéz beinteni Mefisztónak, ha sok évtizeden át tartó igazságtalanság után elismerést nyújt át. Nehéz beinteni Mefisztó éppen aktuális képviselőinek is. Mégis, mennyivel jobban mutatott volna ötven-száz év múlva - az igeidő és az időhatározó itt furcsán viszonyul egymáshoz, de hát ez van -, szóval, mennyivel jobban mutatott volna Hobo életrajzában, hogy nem vette át a Kossuth-díjat... ezektől.
(Na nem mintha "azoktól" átvenni sokkal kellemesebb lett volna.)
Vajon mit fog mondani Faludy Gyuri bácsi Hobónak, amikor - remélhetőleg csak nagyon sokára - megint találkoznak?
Talán mogorván elmormogja majd neki valamelyik versét. Például azt, amelyikben Orbán Viktorról is szó esik.

2Lkedő · http://ketelkedj.blog.hu 2011.03.15. 19:14:30

@franvill:

Kedves franvill!

Örültem, amikor olvastam a blogjában, hogy más is hasonló szemszögből, ha nem is ugyanúgy közelítette meg a témát.

franvill 2011.03.15. 21:51:05

Kedves 2Lkedő!

Az a szomorú, hogy tényleg régen meg kellett volna kapnia a Kossuth-díjat. De mégis, jobban járt volna, ha az élet megkíméli most ettől a kitüntetéstől. A karrierje mélypontja volt, hogy átvette. Hatvanhat évesen már tudhatta volna, miféle alakokkal fog kezet.
süti beállítások módosítása