Az idők változnak. Forradalmak jönnek-mennek. "Mindig minden a régi" - panaszkodnak a csalódott újítók és a megfásult próféták.

Az állam márpedig megújul, képes újjászületni. Az örök apparátus,- amelyben a közpénznél csak a felelősség oszlékonyabb - ex gratia olykor szívélyesen, megfelelő ceremóniával rehabilitálja a kivégzetteket, és magához emeli a kiöregedett forradalmárokat.

Földes László alias HOBO dicsőséges mennybe menetelének lehettünk tanúi a napokban. A nemzet 'Hall of Fame-je' újabb hőssel bővült.

Bár bizonyára nagy hatással volt rá az "angolszász demokráciák" táptalajából kinőtt zenei popkultúra és hippi-irodalom, ennek ellenére saját hangját - a kelet józanító hatására - megtalálta. Dalszövegeiből, előadásmódjából közép-európai életérzés árad, még akkor is, ha éppen egy Doors fordítást ad elő.

Mindezek ellenére Földes Úr, Önt palira vették, méghozzá Schmitt Palira.

De miért is?

Kitüntették, megjutalmazták, díjazták erőfeszítéseit. Vagy más szemszögből nézve: kiemelték, kiválasztották, Ön mellett tetszelegtek, megsimogatták a nagy buksi fejét: -okoos!..-

Életművére hosszú évekre rákerült az állam bejegyzett haszonélvezeti joga. Persze, ahogy majd telik az idő és a politikai kurzusok jönnek-mennek, a ma még élesen kirajzolódó választóvonalak elhalványodnak, majd jótékonyan simulnak bele a felejtésbe. Abban a távoli jövőben, majd a tisztánlátás és a közvetlen érdekektől független szemlélet méri meg ki-ki mennyit ért.

Az állam, mint szervezet, de legfőképpen az arra ráterpeszkedő politikai elit, céljaihoz mérten maga köré gyűjti honpolgáraink érdemesebbjeit, hiszen hogy is lehetne kampányolni pl. egy "jól megalkotott" költségvetéstervezettel, egy "lényegi vitákat" is megvalósító országgyűlési ülésnappal, vagy egy "kitűnően" működő minisztériumi apparátussal; ellenben a kiváló színészekkel, előadóművészekkel, tudósokkal, írókkal vagy más téren megbecsült honfitársainkkal.

Ön, HOBO úr (más kitüntetettekkel együtt) mostantól embléma, oly formán, mint a régi királyok és nemesek címerpajzsán az újonnan hódított tartomány címere; vagy még inkább márkajel: egyszerű, további magyarázatot nem igénylő üzenet sok-sok választópolgárnak címezve.

Az Ön munkássága egy életérzés, egy gondolkodás, egy korszak embertípusának és légkörének szimbóluma.

Ezt legalizálni lehet, de államosítani, vagy egy politikai kurzusnak odadobni soha.

Sajnálatos, mivel egy ilyen díjat, ha nem is mindenkinek, de legalább Önnek vissza kellett volna utasítania. Na nem érdemtelensége miatt. Önnek, mint elvileg független, hiteles zenésznek, költőnek nem szabadott volna alárendelnie magát semilyen politikának, ha magának saját "politikája", véleménye van. A művész csupán magának és a közönségnek tartozik felelősséggel, és kizárólag ezeknek lehet csak "alárendelve". Egy szép, ideális világban...